Greg mély meditációba merülve, klasszikus lótuszülésben foglalt helyet a szőnyegen. Szeretett meditálni. Ilyenkor kiürítette agyát, elfeledte a hétköznapok minden nyűgét és próbált befelé fordulni. Figyelt a légzéstechnikájára, a pulzusára. Tökéletesen ellazult. Sokszor annyira „sikeres” volt az ellazulása, hogy csak másnap reggel tért magához, a padlón fekve egy kiadós alvás után. Észrevétlenül siklott át a meditatív tudatállapotból az álmok vidékére.
Fiatal, egyedülálló férfi, aki esténként a kényelmes, ám nem túl nagy apartmanja szőnyegén meditál.
Miért?
Ezt a kérdést Greg is többször feltette magának. Alapjában véve kellemes életet élt. Rendes állás, saját és céges autó, csinos barátnő, néhány igen közeli barát – egyszóval meg volt mindene, amire egy normális, nem túl fényűző élethez szüksége lehet az embernek. Nem is vágyott többre.
Anyagi értelemben…
Valami mégis hiányzott. Ösztönösen érezte, még ha magának sem merte bevallani. Ezért hát a meditáció!
Mi az, ami hiányzott?
Ez az a másik kérdés, amit a férfi már számtalanszor végigrágott. Nem tudott rá igazán jó választ találni. Igazából a kérdést sem kellett volna feltennie. Vagy legalábbis nem most, nem ilyen fiatalon. Tudta jól; nem kéne ezzel foglalkoznia. A társadalom mást várt tőle. Minden számítás szerint boldognak kellett volna lennie. Mégsem volt az.
Minden munkanapon bement a céghez dolgozni, megtette amit a kötelessége megkívánt, se jobban, se rosszabbul mint mások. Azután az estét a barátnőjével, Jessicával töltötte, akivel már az esküvőjüket tervezgették. Gyakran előfordult, – mint ma is – hogy Jessica nem maradt vele reggelig, mert tanulnia kellett a vizsgáira. Ilyenkor magára maradt a gondolataival. Általában ekkor kezdett meditálni.
A hétvégeken együtt voltak és élvezték az életet. Ettek, ittak, kirándultak, szeretkeztek, bevásároltak, majd ismét szeretkeztek. Ez a rutin ismétlődött hétről – hétre.
A tökéletes pár, majdnem tökéletes, de legalábbis ígéretes jövővel.
Mégis mi lehetett az, ami annyira hiányzott?
Egyelőre nem tudott rá válaszolni. De a furcsa érzés megmaradt a lelke mélyén, a hiány, a látens igény valami másra, valami jelentősebbre…
~~~
Egyre mélyebbre merült a meditatív transzba, annyira, hogy már nem is érezte a végtagjait. A légzése lelassult, hipnotikussá vált. Ezen a ponton gyakran simán és egyszerűen elaludt, de ma nem. Ma valami más történt, valami gyökeresen más!
Persze Ő is olvasott jógikról, akik a meditáció során kapcsolatba léptek felsőbbrendű lényekkel, vagy legalábbis megtapasztalták az univerzum mélyebb rétegeit. Nem ritkán olyan bölcsesség birtokába jutottak, ami az egyszerű halandók számára elérhetetlennek tűnt. Neki semmi ilyen tapasztalata nem volt. Nem is foglalkozott mélyebben a témával. Ő inkább saját magába fordult és nem kereste az érintkezést semmiféle „felsőbbrendű” hatalommal.
Mégis megtörtént.
Először önmagát látta a szobájában ülve, az odakintről beszűrődő kékes – sárgás, halvány éjszakai fények derengésében. Aztán lebegve távolodott a testétől, mígnem már a házát is kívülről (felülről) vehette szemügyre. Tovább siklott, egyre kijjebb és kijjebb a kezdőponttól. A város fényei, az ország határai, a Föld gömbje, a Naprendszer bolygói, a Tejút csillagai, a galaxisok halmazai, a mélyűri anyag felhői – végül, akár egy különösen innovatív pornófilmben, kisiklott egy meztelen férfi segglyukából…
…és a férfi ő maga volt!
A meztelen Greg leült egy székre. A „szellem” Greg szintén így tett. Egymással szemben ültek egy jellegtelen helyiségben, ami leginkább egy steril tisztaszobához hasonlított, fehérre mázolt falakkal, mindenfajta ajtó vagy ablak nélkül. A két széktől eltekintve, bútorok sem voltak a szobában.
„Szellem Greg” megszólalt:
- Ki vagy te?
- Ki vagy te? – kérdezett vissza a meztelen Greg.
- Nem, nem! Ezt nem így fogjuk játszani. Tudnom kell, hogy kivel állok szemben!
- De hiszen már tudod a választ, igaz?
- Én nem…hacsak…lehetséges volna? Én magam vagyok te…
A meztelen Greg elmosolyodott.
- Nem azzal kéne foglalkoznod, hogy ÉN ki vagyok, hanem azzal, hogy TE miért vagy itt.
- Fogalmam sincs, mit keresek itt! – nyögte a „szellem Greg”.
- ÁÁÁ dehogy is nincs! Erőltesd meg magad legalább egy kicsit!
- Nézd, nem szeretnék itt barkóbázni a meztelen hasonmásommal, egy elmegyógyintézeti cellában ülve…
A másik férfi nyugalomra intette.
- Azért vagy itt, mert rájöttél, hogy az életed értelmetlen. Sőt, kezded gyanítani, hogy mindenki más élete is ugyanúgy jelentéktelen.
- Ez azért így, ebben a formában nem teljesen igaz!
- Dehogynem. Azért vagy itt, mert a mindennapi léted, bármennyire kiegyensúlyozott és kielégítő is, nem ad magyarázatot a nyugtalanító kérdéseidre. Különösen egy bizonyos kérdésre. Tudod mi az a kérdés, ugye?
- Iiigen. – válaszolta Greg kényszeredetten – Miért élek? Mi a célja az életemnek?
- Nos, én megadhatom a választ a kérdéseidre, habár nem leszel túl boldog tőle.
- Ne kímélj…ha már idáig eljutottunk!
- Azért élsz, mert muszáj létezned. Léted elkerülhetetlen szükségszerűség, mivel te vagy az Univerzum, amiben te magad is benne élsz. Ez egy vég nélküli körforgás, aminek nincs más célja csak a létezés fenntartása. Az életednek nincs értelme a klasszikus antropomorf felfogás szerint, ezért bármit is teszel, az nem számít.
- Ez ellentmondás! Azt mondtad, hogy van cél, nevezetesen az élet fenntartása. Mi van, ha öngyilkos leszek?
- A lét egy paradoxon, de nem vethetsz véget neki azzal, hogy a mostani testedet biológiai értelemben megölöd. Emlékezz, az Univerzum benned van ugyan, de te is csak az Univerzum része vagy!
- Nem értem.
- Tudom.
- Akkor sem értem!
- Nem is fogod soha megérteni. Inkább azon kéne gondolkodnod, hogy mihez kezdj az Univerzummal.
- Lehetséges volna… - vonta össze a szemöldökét Greg.
- Látom, kezded kapizsgálni.
- És a többi ember?
- Mi van velük?
- Ők is az Univerzum részei, vagyis a ÉN részeim is!
- Lényegében. Ők mind a segglyukadban élnek, ha ezt akarod hallani.
- Nem tudom, mit akarok hallani…
- Én pedig nem tudom, mit akarok mondani!
- Baszódj meg! Ennek semmi értelme! – üvöltötte a „szellem Greg”.
~~~
Üvöltött még akkor is, mikor feljött a transzból.
Az oldalára dőlt, majd ijedten feltápászkodott és körülnézett a szobában. Még mindig éjszaka volt. A szoba ugyanolyannak tűnt, mint korábban. Semmi változás.
Pedig alapvető változások történtek…
~~~
Másnap szeretkeztek Jessicával. A nap eddigi része ugyanúgy telt, ahogy minden korábbi alkalommal. Greg lelkiismeretesen bement dolgozni, Jessica az egyetemen hallgatott meg néhány előadást, este pedig újra összejöttek.
Szex közben Greg nem tudta megállni, hogy ne gondoljon arra az aprócska momentumra, ami már régóta mérgezte a nemi életüket. A lány nem szerette a szopást, a férfi viszont többször is igényelte volna. Nem egy nagy dolog, de azért zavaró. Általában a lány egy kis kézimunkával oldotta meg a problémát, éppen ezért volt meglepő, mikor most hirtelen bevette a szájába.
Greg annyira meglepődött, hogy egy pillanatig levegőt is elfelejtett venni. Féltette a pillanat varázsát, ezért nem szólt semmit, csak némán élvezte a lány munkálkodását.
~~~
A hónap vége felé kezdett arra gondolni, itt lenne az ideje egy kis fizetésemelésnek. Tervezgetni kezdte, miként tálalja majd igényét a főnökének, amikor az – teljesen váratlanul – behivatta.
- Jöjjön beljebb! – biztatta a főnöke, mikor Greg belépett az irodájába.
- Igen, uram.
Greg finoman becsukta maga mögött az ajtót.
- Úgy hallottam, mostanában elég sok a folyó ügye és mondhatni, levegőt venni sincs ideje. Nem unatkozott, ugyebár?
- Hát, nem uram.
- De minden feladatát sikeresen teljesítette. Hiba nélkül. Ez dicséretes.
- Nem szeretem a félmunkát, uram.
- Én magam sem! Ezért arra gondoltam, legfőbb ideje, hogy ezt az igyekezetet honoráljuk a cég részéről.
„Ez nem lehet igaz!” – gondolta Greg – „Ilyen nincs!”
- A következő hónaptól egy kategóriával magasabb fizetési osztályba soroljuk. Remélem, meg van elégedve, Greg?
- Tökéletesen, uram. Köszönöm, uram!
- No, akkor csak így tovább kispajtás! – vigyorgott a főnök – Most pedig leléphet!
~~~
Esténként továbbra is meditált, már amikor volt rá energiája. Jessica egyre több időt töltött vele, nem mintha ez a kedve ellenére lett volna. Ráadásul a lány minden este leszopta! Hihetetlen.
A meditációk során semmi rendkívülit nem tapasztalt. Semmi testen kívüli élmény, semmi találkozás idegen lényekkel, semmi transzcendencia. Kicsit csalódott is emiatt. Még élénken élt benne annak a bizonyos estének az emléke.
Nem lehetett azonban nem észrevenni a megmagyarázhatatlan jelenségeket, melyeknek fókuszpontjába került.
Ingyen kapott élelmiszert a sarki üzletben.
Három takarítónő jelentkezett önként, hogy rendben tartanák a lakását, szintén teljesen ingyen.
Jessica felajánlotta, hogy bármit hajlandó megtenni, amit csak Greg kíván.
Élete legnagyobb ellenségét halálos autóbaleset érte New Yorkban.
Megnyerte az állami lottó főnyereményét.
Amikor észrevette, hogy képes vízen járni, valamint kézrátétellel gyógyítani, rájött végre az igazságra. Felismerte a hatalmát. A kérdés csak az volt, mihez kezd vele…
~~~
Próbált normális maradni. Tényleg próbált. Egy ideig sikerült is.
Megalapította a Gregiánus vallást és elérte a Világbékét a Földön. Megszüntette a szegénységet, valamint igazságosabb elosztási rendszerek bevezetésével véget vetett az elmaradott államokat sújtó éhínségnek. Drasztikusan csökkent a bűnözés a Föld összes országában. A környezettudatos életvitel bevezetésével a bolygó állapotát is sikerült stabilizálni.
Tökéletes társadalom jött létre.
Boldognak kellett volna lennie. Mégsem volt az.
Valami hiányzott.
Ezúttal azt is tudta, micsoda. A szórakozás!
A hatalom ezernyi lehetőséget kínál, de óriási felelősséggel is jár! Minél nagyobb valakinek a hatalma, annál súlyosabb a teher is, amit cipelnie kell. Az Ő hatalma pedig szó szerint végtelen volt… Belefáradt már a felelős gondolkodásba. Sőt ki nem állhatta!
Annyi jót tett az emberiséggel, de az élvezet mégis elmaradt. Visszajutott a kezdetekhez, mikor üresnek érezte az életét. Ráadásul, mit is mondott a titokzatos idegen, a másik én, vagy saját maga a meditáció alatt? Azt mondta, nem számít mit csinál, az Univerzum léte megmarad. Akkor pedig mi értelme van megváltót játszani?
Az élvezet elmaradt…
…az az elemi erejű élvezet, ami azzal járt, mikor Greg belenyomta félméteres faszát egy 6 hónapos terhes nő pinájába, olyan mélyen, hogy makkja a magzatot roncsolta szét a méhen belül. Eközben Jessica hátul a szarát ette. Két másik nő - akiknek három melle volt - egymást nyalta a padlón, miközben lassan, apró falatokat téptek ki partnerük testéből, kéjesen lihegve az egyre növekvő vértócsában.
Odakinn az utcán mindenütt hullák hevertek, amelyeket a döglegyeken kívül emberek is gyakran megkóstoltak. Minden család havonta köteles volt emberáldozatot bemutatni a hatalmas uralkodó tiszteletére. Négyévente, kreatív gyilkoló-olimpiákat is rendeztek. A gyermekeket állandóan molesztálták, szexuális rabszolgasorban tartották, így amelyik megérte a felnőttkort, maga is perverzé vált. Az őrület újratermelte önmagát.
De legalább volt benne élvezet.
~~~
Az agancsos fejű szörny becsukta a könyvet és végigpillantott hallgatóságán.
- Ez ISTEN születésének, majd uralkodásának igaz története. Ez az igazi szentírás, amely a száraz tényeken alapul. Okuljanak belőle, tanulmányozzák és készüljenek fel a jövő heti vizsgára! Köszönöm a figyelmüket!
A SÁTÁN elégedetten figyelte, ahogy tanítványai elhagyták az osztálytermet.
És elmosolyodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése