Egyre növekvő aggodalommal tölt el a tartalom nélküli képek és kifejezések térnyerése a modern globális kultúrában. A „Válság”, valamint a korábbi „Jelmez” című novella is kicsit szatirikus képet fest a lehetséges következményekről. A következményekről, amelyek ma még beláthatatlanok és megjósolhatatlanok. Mindenesetre már átéltük a 21. század első nagy gazdasági válságát. A valódi válság racionális okokra volt visszavezethető, de mint ahogy a novellában is szemléltettem, egyre gyakrabban a racionális és logikus események láncolatát egy nagyon is irracionális történés (vagy döntés) indíthatja el.
A végén pedig már senki sem tudja, hogyan kezdődött.
Napjainkban a szavaknak és jelképeknek óriási jelentősége van. Manapság a „valóság képe” fontosabb, mint maga a Valóság. Ez igaz a politikára, az üzleti életre, és leszűkítve a modern emberi kapcsolatokra is. A világban érvényesülni akaró egyén, kénytelen kialakítani magáról egy képet („imázst”), ami a jelen körülmények közt „piacképes”. Ha ezt nem teszi meg, azzal nemcsak a munka világából zárja ki magát, de lassan az élet minden egyéb területéről is. Szerencsés esetben a felvett kép többé – kevésbé fedi a valós személyiséget és képességeket. Azonban úgy érzékelem, egyre inkább nem ez a helyzet.
Tömegével jönnek ki az egyetemekről és más intézményekből a különböző szintű vezetőknek képzett emberek, akik a tárgyi tudást ügyes jelkép- és szóhasználattal, viselkedésmintákkal helyettesítik. A legfontosabb tulajdonságuk, hogy bármilyen helyzetben az egyel felettük ülő vezető számára kielégítő jelentést („report”-ot) képesek írni. A jelentésekben természetesen nemzetközileg elfogadott szóhasználattal élnek, úgymint: fókuszterület, akcióterv, erőforrás-management, kontaktálás, motiválás, tréning, a dolgozók megbecsülése, stb. Majd a felsőbb vezető hasonló szellemben jelent még feljebb, és ez így megy egészen a részvényesek (vagy tulajdonosok) tanácsáig. Lassan mindenki mindenkivel felcserélhető lesz.
A munkáltató idealizált képet sugall az alkalmazottak felé, s persze az alkalmazottak is idealizált képet vetítenek a munkáltatóiknak. Mi a valóság?
Egyre nehezebb olyan embert találni, aki képes még beverni egy szöget a falba…
Egyre nehezebb jó szakembereket találni.
Márpedig, ha végleg kihalnak, akkor a modern management rendszerek menthetetlenül összeomlanak, mivel a gépek és az „igazi” VALÓSÁG nem a kívánságaink és parancsaink szerint működnek, hanem fizikai-, matematikai- és biológiai alaptörvények szerint.
Magyarán, ha nincs aki ténylegesen megértse ezen rendszerek működését, komoly pácba kerülünk. Szerintem nem kéne megvárni, míg ez bekövetkezik.
Persze elképzelhető, ez az evolúció útja. Mint ahogy a novella végén olvasható: nem történhetett volna másképp. Lehet.
A tőzsde igencsak bizonytalan non-lineáris rendszer, ahol a legkisebb módosítás később óriási változásokhoz vezethet. Erre a tényre vetítettem rá a szavak mai erejét és a kritikus elemzés teljes hiányát.
Ha a novellában szereplő spekuláns ellenőrizte volna a tartalmát annak, amit hallani vélt, egy pillanat alatt kiderült volna az igazság. De nem tette. Mert az időveszteséggel járna. Aki először lép, az markolhatja fel a nagy dohányt. Manapság nincs idő a szarakodásra! Sokszor a téves információk alapján történő azonnali döntéshozatal kevesebb (anyagi) kárt okoz egy szervezetnek, mintha nem- vagy csak késve döntöttek volna.
Ezekkel az alapigazságokkal kell szembenéznünk.
De mint említettem, lehet, hogy nem történhetett volna másképp.
Ha ez így van, akkor a közeljövőben nagyon sok ember fog meghalni, alapjában véve jelentéktelen okok miatt!
Nem tudom, mi jön a fennálló rendszer bukása után. Ám a bukás biztosra vehető. A hiba bele van kódolva a rendszerbe és csak idő kérdése, mikor indul be a láncreakció. Mert ami létezik, az meg is szűnik egyszer…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése